Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének

Sziasztok!
Először is ezer bocsánat a régi bejelenkezésért, de továbbra is így lesz, mert akkor írok amikor megjön hozzá a kedvem. Remélem nem baj és ki tudlak titeket engesztelni egy nagyon híres és nagyon jó könnyvel. :) Jó olvasást!

Tisztelt ​Olvasó! A Ne higgy a szemének! a szerelem sötét oldaláról szól. Arról, hogy megpróbálunk rájönni: ki lehet a másik ember, a szenvedély, a szépség, a szavak mögött. Mert vajon melyikünk őszinte mindenben és mindig, mindenkihez? Főleg ahhoz, akit a legjobban szeret? – Sarah Pinborough

Ebben a könyvben semmi sem az, aminek látszik.
Louise, a fiatal titkárnő talán élete férfijával találkozik egy bárban, de a csók korainak bizonyul, különösen, miután hétfőn a munkahelyén megpillantja új főnökét, Davidet – aki persze nem más, mint a férfi a bárból. És naná, hogy felesége van.
Ami ezután történik, az minden, csak nem megjósolható. Hiába kombinál az olvasó, előbb-utóbb leesik neki, hogy ebben a szokványosnak látszó szerelmi háromszögben igazából semmi sem szokványos. És felesleges lenne arra intenünk, hogy inkább ne kedveljen meg egyetlen szereplőt sem – úgyis képtelen lesz ellenállni. Mígnem egy ponton, amikor a legjobban aggódik majd az illető sorsa miatt, ráébred: nem is őt kellett volna féltenie!
Sarah Pinborough regénye nem egy szerelmes történet, egy krimi és egy thriller szimpla keveréke.
Sokkal félelmetesebb annál. Mert Pinborough regénye elkísér. És nem hagy nyugodni.

Ne higgy ennek a könyvnek!
Ne higgy a szereplőknek!
Ne higgy saját magadnak se!
És történjen bármi, senkinek se áruld el a végét!

Sarah Pinborough az Egyesült Királyság egyik méltán népszerű, sokszoros díjnyertes romantikustörténet- és krimiírója, akinek neve az egész világon ismert. Ne higgy a szemének! című regényét 19 nyelvre fordítják le, s a magyar kiadást már hetekkel az angliai bemutató után kezükbe vehetik az olvasók.

Ez eddigi életem egyik legjobb könyve volt... Én mindig is azokhoz a könyvekhez vonzódtam, amiknek nem tudom kitalálni a végét, és itt semmi esélyem nem volt ebben a tekintetben. Be kell vallanom, hogy ezt a könyvet kétszer kezdtem el mire végeztem vele, mert valahogy nem fogott meg az eleje, de amikor egy ajándékkártya jóvoltából meg tudtam venni Sarah Pinborough egy másik könyvét, a 13 percet (aminek amúgy a borítója tetszett meg nagyon) és nagyon tetszett, akkor túlléptem az első unalmas első benyomáson és egy olyan könyvet olvastam végig amit csak nagy szenvedések árán tudtam lerakni éjfél körül, pedig tudtam hogy másnap reggel ötkor kelek. 

A történet maga krimi, ami számomra egy újfajta műfaj volt, bár volt egy romantikus szál is benne, ami mentén végighalad a történet. Ezek mellett van egy nagyon minimális fantasy beütése, de nem halálos azoknak sem akik nem szeretik a fantasyt.Ezt most nem mesélem el mert akkor lelőném az egyik fő poént, de azért itt a történet fő cselekménye az én szavaimmal.

A főszereplő egy elvált anyuka, aki új munkát talált a helyi pszichológián, de mielőtt bemegy dolgozni az első nap, elmegy egy utolsót inni egyet egy bárba, ahol összetlálkozik egy férfivel. Természetesen vonzódnak egymáshoz és elcsattan egy csók is. A rejtélyes pasas - mint kiderül az első munkanapján - a főnöke az új munkahelyén. Ezután jön képbe az új főnökének - Davidnek - a felesége, Adele, aki valamilyen rejtélyes okokból össze szeretne barátkozni férje új asszisztensével. Ééés a dolog itt kezd el bonyolódni: vajon miért akar David felesége Luise-sal(a főszereplővel) barátkozni? Vajon tudja Adele hogy Ő és David között volt valami vagy tényleg csak barátokat akar szerezni?

Én személy szerint imádtam és ami számomra a legfontosabb egy krimiben: minden szálat elvarrt a könyv végére nem maradt semmi sem megválaszolatlanul.

Értékelés: hát mi más? 5/5*

Letöltés